Maria röviden rámutatott a bejárati ajtóra. Valahogy megtalálta a bátorságot

Zusatztext

Georg óvatosan válaszolt, nagyon sajnálom Maria, nem akartalak megijeszteni. Most megmosakszem magam, majd jó éjszakát kívánok. Most mindketto olyan csendes volt, mint egy egér az ágyában. Maria még nem tudott elaludni. Nem mert kérdést feltenni Georgnak. Kell-e kockáztatnia és beszélnie Georg-nal. Meg akarta kérdezni tole, el tudja-e képzelni, hogy feleségül veszi. Nem, mondta magában: Nem szabad feltennem neki ilyen durva kérdést. Georg ugyanígy érzett. Bátran és bátran szerette volna megkérdezni Máriát, szeretné-e a felesége lenni. Mindketten szeszélyesen viselkedtek. Kockázat mindkettore nézve. Olyan könnyu lett volna csak megkérdezni a másika Georg alig tudta visszafogni az izgalmat. Még a testét sem merte megfordítani. Mintha megkövesedett, Maria mellett feküdt. És Maria-nak fogalma sem Bizonyos vidámsággal Xaver végül bejött az irodába. Nyilvánvalóan épp most kapott jó üzletet. Mivel annyira boldognak tunt, felesége, Erna megkérdezte tole, hogy kit tudna ellátni áruival a tengerentúlról. Igent mondhatok. Most kaptunk egy nagy megrendelést. A városvezetés számos gyarmati árut rendelt el Zerzabelshof és Schweinau körzeteihez. Állítólag 100 csomag 250 grammos kakaót és kávébabot kellett csomagolni papírzacskókba, és fel kellett címkézni oket. volt arról, hogyan csalogassa ki Georgot a tartalékból. Miután egy örökkévalóságnak érezte magát, mindketten elaludtak. Georg öntudatlanul beszélt álmában. Gyakran dadogta "Maria" -t és tovább aludt. Maria meghallotta dadogását, és közben felébredt. Maria örült, hogy Georg álmában kiejtette a nevét. Maria reggel 6 körül ébredt. Eloször tájékozódnia kellett. Odakint csak fény derült. A dolgozó emberek össze-vissza tolták a dobozokat a macskakövön. Maria felállt és kinézett az ablakon. Úgy tunt, hogy egy teherautó-sofor hangosan vitatkozott egy járókelovel. Nyüzsgés egy nagyvárosban, gondolta Maria. Maria ismét kinézett az ablakon. Lehet, hogy az a férfi, akinek a doboza a kezében van, Georg? Nyilvánva

Autorenportrait

Holz macht dreimal warm. Beim Sägen im Wald. Beim Holzhacken daheim und beim Schüren im Winter. Ich bin mit meinem Zwillingsbruder im Holzlager angekommen. Dürres Buchenholz lag sorgfältig aufgestapelt vor uns. Es war dunkel in dem langen gang zwischen der Schmiede und dem Wohnhaus unseres Großvaters. Leise und einander zuflüsternd begannen wir damit die Holz Scheide auf unsere Schubkarre zu laden. Auf einmal hörten wir Schritte. "Wer stielt mein Holz".

Weitere Details