A Sárga Garnizon

Zusatztext

A Sárga Garnizon cím kisregény fhse jellegzetes rejti nagyvonalúsággal veti le kabátját, és vele fnemesi származását, hogy egy méltatlan sértés ell az idegenlégióban keressen nyugalmat. A sors elbvölen csinos kacsója azonban a sivatagi helyrség idilljében is utoléri. Hangoskönyvünk másik elbeszélésében a ders kedély Vicomte D'Alarcon légionárius közlegény kalandjaiból kiviláglik az örök igazság: "egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik" - mert az úr a pokolban is úr!

Autorenportrait

Rejt Jen (1905-1943) Budapesten született, apja, Reich Lipót nyomdai tisztvisel volt, aki tisztes polgári körülmények között nevelte 3 gyermekét. Szülei nem kis ijedelmére, érettségi után színiiskolára ment, állítólag még tehetséges is volt, de mire elvégezte, már elment a kedve a színészségtl. Inkább nekiindult a világnak. Becsavarogta - részben gyalog - Nyugat-Európát, fleg Franciaországot. Huszonnyolc éves volt, amikor hazavetdött. A harmincas évek végére kialakult sajátos stílusa, humoros írásai valójában ponyva paródiák. maga is olyan figura volt és úgy élt, mintha azt P. Howard írta volna. Hosszú, valószíntlenül sovány férfi volt, aki hosszú órákon át ült az Andrássy úti Japán kávéház teraszán és apró betkkel szorgalmasan írta regényeit. Esténként azután villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezre, a híres tébolydába, mert súlyos idegbetegség címén és okából ott lakott, csak napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes. Egy este késn érkezett, már zárva volt a kapu; rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres. - A hálószobámat - válaszolta.- Megrült?! - kiáltott rá a kapus.- Igen, azért van itt a hálószobám! A kor nem kegyelmezett neki. Noha idegileg gyenge volt munkaszolgálatra vitték, egyenest ki a Voronyezs környéki télbe. Legyengült szervezetének túl sok volt a hideg, az embertelen bánásmód, 1943 újév napján halt meg.

Weitere Details